Történelmi háttér
Pannonhalma ma
Pannonhalma Győr-Moson-Sopron megyében található, Győrtől 15 km-re. A település 2000 óta városi címmel rendelkezik. Pannonhalma az azonos nevű kistérség központja. A kistérségben 18 település és ezen belül 17 179 lakó irányítási központja.
A település története
Pannonhalma, a világörökség része
Az államalapításig tartó idő fejleményei egyedi és különös szerepet osztanak Pannonhalmának: Árpád a kolostorhegyről gyönyörködik a táj szépségében (Anonymus), Géza fejedelem udvarházat tart a Pán(d)zsa felső folyásánál, Szent István pedig az apátság körüli földeket a rajtuk élő szolgálónépekkel átengedi a maga alapította kolostornak. Gizella királynéval és fiával, Imrével tartózkodási helyül is használja a szerzetesházat és környékét, sőt a királyi jog gyakorlásaként pénzt is veret ezen a helyen. Ami a település további történetét illeti innentől már az írásokból tudunk róla. Igaz, a tatárjárás előtt szinte csak a nevével találkozunk.
Az egykori Pannónia provincia adta annak a hegynek a nevét (mons Pannonia), amelyen a Szent Márton nevét viselő monostor épült, s amely hamarosan „Szent Hegy” (Mons Sacer) lett. A bencés apátságot Géza fejedelem alapította 996-ban. Fia Szent István a második évezred kezdetén látta el birtokokkal és kiváltságokkal. Az itáliai és csehországi szerzetesek kezdték meg a közösségi életet, a közös imádságot, a bencésekre jellemző lelkipásztori és kulturális munkát.
A nagyközség egykori területe a tájegység központja volt.
1452-ben már mezőváros titulussal illetik a települést.
1534-től hosszú időn át Győr vármegye második legnagyobb lélekszámú lakott helye.
1935 után villamos árammal látják el a községet.
A második világháborút követően az államosítás és a szövetkezesítés következtében leépül az ipar az önálló gazdálkodás és megszűnik a pannonhalmai járás, a település elveszíti központi és igazgatási szerepét. Pannonhalma Nagyközség mai lakossága 3650 fő. Pannonhalma kétségkívül fő nevezetessége a Szent Márton hegyen emelkedő bencés apátság, mely a Világörökség védelmébe vett épületegyüttes.
A bazilika rangot évező apátsági templomban román, korai gót, késői gót és reneszánsz részek vannak, ezeket a XIX. Századi restaurálás igyekezett egymással összhangba hozni. A templom déli oldalához simuló késő-gótikus keresztfolyosót (1486) a monostor legértékesebb építészeti-szobrászati alkotása, a Porta Speciosa, az Ékes kapu köti össze a templommal. A kerengő közelében van a barokk ebédlő és itt található a Főapátsági Levéltár is, amely olyan értékes dokumentumokat őriz, mint például a legrégibb magyar és finn-ugor írott nyelvemlék, a Tihanyi Apátság Alapító Oklevele, vagy az 1090 körül kiadott pannonhalmi összeíró-levél az első magyarországi könyvjegyzékkel.
Az apátság XIX. Századi klasszicista könyvtára mintegy 350 ezer kötetével Európa egyik leggazdagabb kolostori könyvtára. A gyűjtemény legértékesebb darabjai az ősnyomtatványok és kódexek. Kézirattára a magyar egyházi és világi kultúra sok páratlan értékével büszkélkedik.
A főapátság gyűjteményei éremtárra, kőtárra, metszetgyűjteményre és képtárra tagozódnak. A könyvtár alatt fekvő kiállító térben ezekből rendezett be a főapátság állandó kiállítást. A nyári hónapokban a Bazilika orgona hangversenyeknek ad otthont.
Szent Márton
Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben. (Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték, mert a hagyomány szerint Márton a közelben lévő Sabariában született.[1]) Valószínűleg szláv családból származhatott, de nem zárhatjuk ki a kelta ősöket sem; szülei pogányok voltak. Családja jómódú, apja katonatisztként szolgált, Itáliában kapott jutalom birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticiumban (ma Pavia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát.
Egy este nélkülöző koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta ezt az ajándékot elfogadni: eddig a császárt szolgálta, mostantól az Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg. Másnap Márton válaszul fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. 355-ben visszatért Pannóniába, és téríteni kezdett.
A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. Tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt. 3 nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
Szent Márton ünnepe: november 11.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.” A liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek Márton napján, annál erősebbek lesznek.
Ugyanezen a napon, november 11-én volt az újbor kóstolásának az ideje is
